... Kicsoda vagy tehát?

„Ha a Tavasz öleli a kerteket, s ígér künn dús aratást; ha a szemed örül, ahogy lát lebegő virágszirom-havazást; ha zápor s napfény zuhog, s frissít csipkefinom levegőt, én itt maradok, sehova se megyek, nekem ez szép itt, e föld!”

A nyaralás első fele véget ért, egy nap pihi után következik a második. ^^ Errefelé jártam: Vindornyalak, Keszthely, Sümeg, Pula, Balatonakali, Tihany, Balatonfüred. Érdekesség: minden nap és minden helyen találkoztam valamivel, aminek köze volt Japánhoz. :D (Japánról szóló könyv, kanjik, japán gyöngyből készült ékszer..:D)

Az idő sajnos nem volt túl jó, így a fürdőzés elmaradt.. :(

Vindornyalak: Kellemes, bár nem pókmentes szállás, óriási udvar, szabadon mászkáló, barátságos malac (Dönci), macskák kutyák, halak és egy galamb plusz két kiváló vendéglátó. Íjászkodtunk is, bár nem túl sokat, a végére egész jól belejöttem. ^^

Keszthely: A kastély még mindig szép, a hintómúzeum szintén, a vadászmúzeumba viszont már nem jutottunk el.. Lejárt a parkolóóra.. ^^

Sümeg: Volt egy srác, aki próbálkozott. :D Sikert sajnos nem aratott, de azért aranyos volt. A várban nem volt semmi érdekes, egy szobányi panoptikum mindössze.. A vár alatt megnézhettünk egy lovagi előadást, az már sokkal érdekesebb volt.^^

Pula: Kaptunk tiszteletjegyet, így megnéztük a Csínom Palkó c. etno operettet. Szerintem nagyon jó volt, érdemes volt elmenni rá. ^^

Balatonakali: A második szállásunk pókmentes volt, aminek nagyon örültünk. ^^ A kilátás isteni volt, csak kár, hogy nem tudtunk lemenni a partra. :(

Tihany: Nem túl nagy szám.. Az apátság és a panoptikum már be voltak zárva, ezeken kívül pedig csak boltok voltak mindenfelé.. Az egyetlen jó pont, hogy találtunk egy kávézót, ahonnan megcsodálhattuk a balatont.

Balatonfüred: Csak átruccantunk este, sétálgattunk és megállapítottuk, hogy az emberek sokkal szívesebben ülnek be olyan kávézóba, vagy étterembe, ahol élő zenét játszanak.

Budapest: Nemrég érkeztem haza.. Jól fog jönni egy nap pihi. ^^

U.i.: Zsömike drága ma kétszer is lefejelt.. Sikerült egy piros foltot kreálnia a homlokomra.. :D

"..mind emberek vagyunk, nem igaz? Minden emberi élet ugyanannyit ér, és megéri megmenteni."

Tényleg ízlett neki a teriyakim.. :D És ma végre meg tudtam lesni a szobáját is. A végén persze kijelentette, hogy nem túl nagy. Mármint mihez képest? Szerintem pont jó, nálunk sincs túl nagy hálószobája a fiataloknak, náluk meg pláne nem.^^

Később vásárolni voltam, jellemzően pont azt nem kaptuk meg, amiért mentünk.. ^^ Viszont vettem virágalakú sütőformát, amiben holnap panna cottát fogok csinálni. (A recept elérhető Suzuha főzős blogján)

Este Suzzal és Jamesszel találkoztam, vacsiztunk és beszélgettünk egy jót. ^^ James megy ki Angliába.. vagyis Walesbe. Örülök neki, bár kicsit szomorú is vagyok, hogy itthagy minket.. L Azért remélem, ha hazajön az ünnepek tájékán, ismét szakít ránk időt.. :D  //Aztán ki tudja, lehetséges, hogy pár év múlva egy egész csapatnyi magyar fogja megszállni a walesi városkát. :D//

Ha választani lehetne, én inkább Írországba mennék, vagy Japánba (természetesen), bár Anglia sem rossz.. ^^

Mellesleg ma leszólított egy srác az utcán, pénzt akart váltani.. Beszéltünk egy kicsit angolul, aztán egyszer csak eszébe jutott megkérdezni: Magyar vagyok? Mert hogy Ő külföldinek nézett, ezért szólt hozzám először angolul. ^^

Játék: Lehet találgatni, kitől/honnan származik a bejegyzés elején olvasható idézet.. :D

„Hosszú, hosszú az út,
mind rajta vágtáz,
s bár az a völgy a Halál,
nyargal a hatszáz.
„Rajta lovasbrigád!
Parancs: az ágyúkon át!" -
s bár az a völgy a Halál,
beront a hatszáz.”

Mostanság három blogot szoktam nézegetni (a barátaimén kívül). Az elsőre egészen véletlenül bukkantam rá, valami egészen mást kerestem, aztán egyszer csak hopp.. ott termett előttem. ^^ Eme virtuális naplókban három magyar ember életébe nyerhetünk betekintést, avagy: hogyan élik mindennapjaikat Japánban, japán házastársukkal.

És mielőtt bárki meggyanúsítana bármivel: én még nem tervezek ilyesmit! ^^ Mindössze rengeteg olyan információt tudhat meg így az ember, amiről egyetlen könyv sem ír.

Tervezem, hogy elkezdek japánul tanulni, illetve folytatom, amit egyszer elkezdtem (és ami nem volt túl sok..:() Ami jó hír, - bár egyelőre még nincs miből tanulni, az biztos (legalábbis remélem) - hogy lesz, aki segít benne. :D Egyszerűen imádom, amikor az anyanyelvén cseverészik, bár ez idáig igen kevés alkalommal sikerült eme felemelő élményben részesülnöm. ^^

Szóval… T-csirke (cuki kódnév, mi?:D) éppen otthon van.. És igen, egyszer már sikerült megkóstolnia a Teriyakimat. A véleménye: jó. Bár nem tudom, hogy ez az illedelmes „jó”-t jelenti-e („jó ez drágám” - és közben, amikor nem látom, már adja is oda kutyának a maradékot, amit az is csak fintorogva eszik meg..) vagy tényleg úgy gondolta, hogy „jó” lett. Rejtély.

Mindenesetre sosem gondoltam volna, hogy egyszer megeshet velem ilyesmi.. teljes képtelenségnek tűnt az egész. De komolyan.. meg sem fordult a fejemben, hogy itthon találkozhatok egy másik kultúrából származó egyeddel. És most.. :D Haha.. szóval félelmetes az egész. ^^ De azért jó is.. ^^

„Mikor a legsötétebb az éjszaka akkor köszönt ránk a hajnali napfény.”

Az előző bejegyzésben azt írtam, a lovaglást várom a legjobban. Tévedtem. Valójában az Augusztus is nagyon jó lesz, annak ellenére, hogy konkrét program még nincs szervezve arra az időszakra. ^^ Azt tudom, hogy jó pár bulit tartunk majd itthon, amikor pedig nem nyüzsögnek nálam az emberek, teriyaki csirkét fogok készíteni.. … :D Szegényt (kódnév még nincs..) halálra fogom tömni vele, mert ez az egyetlen japán kaja, amit el tudok készíteni.. Na jó, ott van még a sushi is. Akkor a menü: A napon: csirke, B napon: sushi.. :DD

Ma focimeccset fogunk nézni.. Azt nem mondanám, hogy rajongok a fociért, sőt.. de nem baj, majd beszélgetek az én barátosnémmal, miközben a helyes pasikat vizslatjuk a környékünkön. :D Már ha lesznek, ugyebár.. *pillog* Bár részemről életbe lép ama jól ismert mondás, hogy „mindent a szemnek, semmit a kéznek”. :D

Majd még jelentkezem. (Hoppá, két napon belül írtam.. félelmetes:D)

"Wherever you are is my home--my only home."

Mikor legutóbb írtam ide, az első hó szállingózott le a mi csodálatos Magyarországunkra. Most meg a harminc fokos meleg.^^

Az elmúlt félévben elég sok minden történt, voltam barlangászni (nagyon jóó volt!) esőben tájsétálni (szintén jó!!), buliztam a barátaimmal.. ^^ Elmentem életem első Digital Sushi partijára, amit azóta sem bántam meg. :D

Az elmúlt hónapok érdekességei:

1. Az én kedves barátosném kiment Németországba. :( Persze örülök neki, de várom haza. ^^ (Azért milyen jó neki, hogy más nemzetiségű emberekkel találkozik. Nyűű)
2. Részt vettem életem második Sushi-partiján (perfekt^^)

3. Igen közeli ismeretséget alakítottam ki egy bizonyos személlyel. :D (Kódnév ötleteket szívesen várok kommentekben^^)

A nyaram is kezd alakulni, már csak az Augusztusról nem tudok semmit.. Előtte biztosan megyünk nyaralni és lovagolniiii. ^^ Utóbbit várom a legjobban. ^^

Egyelőre ennyi lenne belőlem. Majd találkozunk fél év múlva.. :D

„Amikor minden kötél szakad, ne félj az akasztástól.”

Leesett az első hó! Azt tudtam, hogy esett éjjel, de mikor reggel (délben) felhúztam a redőnyt, igencsak meglepődtem. Ennyire azért nem számítottam. Azt hittem, lesz egy kis latyak meg foltokban egy kis fehér maszlag, de nem.. Zsömi odáig volt a csodálattól, beszívott kiskutyaként ugrált jobbra meg balra.. Halálra röhögtem magam a mozgásán. :D A macskának persze nem tetszett, ő inkább a jó meleg lakást részesíti előnyben.

„A Mikulás azért olyan vidám, mert tudja, hol laknak a rossz kislányok.”

A blognak az az előnye, hogy a rég elfeledett emlékeket vissza lehet idézni, a hátránya, hogy ezeket az emlékeket mások is elolvashatják. :) Nem mintha mindazt, amit ide leírtam, nem merném más elé tárni, de azért mégis.. Fura egy kicsit.

Az elmúlt pár hétben olyan dolgok történtek, amikre nem számítottam. Mindig, amikor néztem a barátaimat és a csodaszép kapcsolataikat, arra gondoltam, hogy igen, ők együtt maradnak és pár év múlva koszorúslány lehetek az esküvőjükön.^^ De vajon miért nem? Olyan jó volt látni, hogy boldogok.. igaz, hogy így kevesebb idő jutott rám, de ezt el tudtam nézni, mert teljesen megértettem a helyzetüket.^^ *sóhaj* Azért megnyugtató, hogy drága barátosném helyzete kezd javulni, csak maradjon is meg ez a felfelé ívelő hangulat.^^ Nyáu. Azért még elmegyünk párszor táncolni, ugyee??

Nemsokára itt a karácsony.^^ A város csodaszépen ki van világítva (szeretek a városban sétálni és nézni a fényeket^^), a boltok pedig tömve vannak emberekkel, megkezdődött a nagy karácsonyi vásárlás roham.. Ezen időszak legfontosabb kérdése: „Mit adjak xy-nak??” Mi a húgommal kitaláltuk, hogy gyertyát fogunk önteni, a következő okokból: 1. gazdaságos 2. saját készítésű 3. a gyertyákat mindenki szereti.^^ No persze apukánk külön tészta, neki sosem tudunk olyan dolgot kitalálni, ami jó lenne. Talán ha bekereteznénk egy képet egy csodaszép portálról, annak örülne. :D A gyerekek (értsd: Zsömi és Tappancs) is kapnak valamit, a nagy cula kutya finom rágcsálnivalót, a kis dög macskosz meg cicatejet. Apropó, cica.. Azt még nem is említettem meg itt, hogy egy új kiscicával bővült a család.. pontosabban szólva a régi cserélődött le egy újra. Mircike sajnos eltűnt.. :( Helyette viszont itt van Tappancs, vagy Tapi, vagy Tapika.^^ Vicces módon került hozzánk.. Anyum névnapján becsöngettek hozzánk - éppen egyedül voltam itthon - hogy nem a miénk-e a macska. Mondtam, hogy nem és nem is az udvarból való a kis édes.. Állítólag pár méterrel arrébb találtak rá, árván, de mivel nem itt laknak, nem tudják, mit csináljanak vele. Az én áldott jó szívemmel meg átvettem a kicsit és megmondtam, hogy majd megkeresem a gazdiját.. Előbb p adtam neki enni, mert elég éhesnek tűnt és amúgy is maradt még zacskós kaja Mircike után. Hehe.. amikor anyum megjött, nagy ramazuri volt, hogy mi ez az állat itt. :D De nem lett kidobva, elmentem megkeresni a gazdáját, de az utcában senki semmit nem tudott róla. Aztán hazavittem.. és a kicsi bedorombolta magát anyumnál, amire én is rásegítettem azzal, hogy „És hova fog pisilni? Lehozom a Mirci almát, és abba majd tud..” „Nézd milyen édes” „Legalább lenne valaki Zsömike mellett, akivel elszórakozhat” „Nééézd, ez a macska elsőre képes volt az alomba pisilni” No persze Tapi is bevetette magát, odamászott anyum ölébe, dorombolt és dörgölőzött. Másfél óra múlva: „jól van, megtartjuk és holnap elvisszük a dokihoz” . :) Meg is fürdettük rögtön, vagy 10 bolha ugrott ki belőle elsőre.. aztán a bolhairtás után még vagy 30.. és ez nem vicc!! Nagyon örülök ám neki, végre van egy olyan macskánk, aki szeret és nem utál. :D Zsömike pedig nemsokára egy éves lesz. ^^

Csütörtökön megyünk Paddy & the Rats koncertre.. Kíváncsi leszek rá, Suz azt mondta, a múltkori jó volt. Az ír zenét nagyon szeretem, ahogyan Írországot is. Ahh.. Olyan szép a tengerpartja.. olyan szépek a városai.. a falui.. az emberek meg aranyosak.. Mindenképpen vissza kell mennem oda egyszer.^^

Jó fél év után ennyi telt tőlem, viszlát jövőre. ^^ (vagy még idén, ki tudja..)

Rejtjelesen még annyit mondanék, hogy szeretek sétálni, de még jobban szeretek nem egyedül ténferegni a városban. :D

Az elmúlt két hétben olyan dolgok történtek meg velem, amikről nem is álmodtam volna.. s nem is hittem volna el, hogy valaha megesnek velem. Az első egy igen vicces eset volt: betörtünk egy házba. ^^ No nem teljesen idegen házba, hanem a barátnőmébe. Az lényegtelen, milyen okból, de nem volt nála kulcs és jó négy órát kellett volna várni, míg bejutunk a házba. A leleményes diákok azonban nem bágyadtak el, megküzdöttek miden akadállyal és végül sikerült elfoglalniuk a házat. :D Érdekes élmény volt, erre még jó ideig emlékezni fogok. ^^

A másik érdekes dolog egy hosszabb folyamat része volt. Nézegettem a nyári animecon honlapját, ahol a következő információ várt: az animeconnak lesz egy olyan része, amit „Matsuri napnak” hívnak. Ez már alapból feldobott, később pedig, mikor megláttam, hogy lesz bentoverseny, rögtön arra gondoltam, hogy Suznak be kell neveznie! Suz az én barátnőm, mint remélem mindenki emlékszik rá, és szerény véleményem szerint kitűnően főz és a bentokészítéshez is ért. ^^ Mondtam neki, hogy nevezzen be, ebből pedig az lett, hogy rávett: én is készítsek bentot. Először nem igazán szerettem volna nevezni, hiszen én meg a főzés.. két külön világ vagyunk. (A tojásrántottán és tejbegrízen kívül semmit sem tudok megfőzni.. ami azt illeti, ezeken kívül nem is készítettem még más kaját.. ^^) A lényeg a lényeg: átjött hozzám egyik nap és elkezdtünk bentokat tervezni. Rengeteg ötletünk volt, amiket papírra is vetettünk. Később próbafőztünk, vagyis ő főzött, én meg néztem. ^^ Fini lett az eredmény: garnélarákos onigiri. ^^ Közben kipróbáltam a kandírozást is: egy gond volt csak vele: a rózsa nem volt túl jó állapotban és napfényből sem volt túl sok, tehát a recepttől eltérően a sütőben próbálkoztam vele. Az eredmény nem lett túl jó, de nagyon rossz sem: valószínűleg nem az elnyílt rózsa a legjobb a kandírozáshoz. :) Pár nappal később hazafelé jöttem, mikor megpillantottam a kertünkben egy rózsát: vörös volt, élt és virult.. én meg nyissz! Levágtam és hozzáláttam a kandírozáshoz. :) A rózsa nem volt sem bimbó sem teljesen elnyílt: tökéletes volt. Azt hiszem délben láttam hozzá az elkészítéséhez és nyolckor végül otthagytam a konyhában, hogy az éjszaka folyamán még megszárad. ^^ Elég macerás dolog ez a kandírozás: először is a szirmokat le kell tépkedni, megmosni, aztán egyenként belemártani rózsavízbe, majd megcukrozni és kitenni napra.. aztán két óra múlva megint elővenni, megint mártogatni és cukrozni.. Aprólékos munka és elég hosszadalmas. A végeredmény persze nem lett rossz: szépek és finomak lettek, bár én csak kettőt tudtam megkóstolni, a többit felfalták a bentoverseny szervezők. Nyüff.. pedig úgy ettem volna még belőlük..  Végül eljött a verseny napja: reggel elmentem vásárolni zöldségeket, aztán megérkezett Suz és elkezdtünk főzőcskézni: ezt videofelvétel tanúsítja. Én, a sohasemmitnemfőzök, elkezdtem zöldségeket mosni meg húst szeletelni. ^^ Mire nem képes egy bentoverseny.. Életem első teriyaki csirkéje nagyon jól sikerült, legalábbis nekem, Suznak és B.-nek is ízlett. Büszke voltam magamra, meg arra, hogy egy kicsit bent felejtettem a sütőben a húst. :) Kb. 1-re készültünk el a körettel és a hússal.. akkor már kezdtünk pánikba esni, szóval személy szerint gyorsan összedobtam a japán burgonyasalátát, amihez kétszer csináltam öntetet.. (az első túl ecetes lett, de hát kérem szépen, életem első öntete, tudom én, hogy egy kanál ecet egy kis lötyibe túl sok?:D) Végül még maradt idő a szójaszószos kukorica elkészítéséhez is, ami végül nem került bele a bentoba, nem volt neki hely.. Állítólag finom lett, legalábbis nekem ezt mondta az elpusztítója.. :) Mikor végre készen lettek a bentok (és én személy szerint halálba idegesítettem Suzt és B.-t azzal, hogy percenként megkérdeztem: ez így jó?, tetszik nektek?, nem kellene még valami díszítés?), már kettő felé járt az idő. Gyorsan készítettünk egy „mi is van a bentomban?” leírást és már röppentünk is a conra. Ahhoz képest, hogy öt percre lakom a con helyszínétől, csak háromra sikerült odaérni. Gyorsan leadtuk a bentokat (hehe, kb. 5 percbe telt, mire megtudtuk, hova kellene vinni őket) és… igen! Sikerült benevezni a versenyre. :)

A matsuri nap igazán jó volt, ide-oda rohangáltam a barátaim közt, mindenkivel el akartam tölteni egy kis időt. Egy pár dologról sajna lecsúsztunk, de amin részt tudtam venni, az nagyon tetszett. A kimono előadás és bemutató volt a legjobb.. én is akarok egyet!!!

Hétkor aztán eljött az eredményhirdetés ideje. Őszintén szólva én már az elejétől fogva mondtam Suznak, hogy van esélyünk nyerni, de ott helyben már nem voltam ilyen bizakodó. Más azért úgy hinni valamiben, hogy láttam a vetélytársak munkáját.. :D Az eredményhirdetés alatt ráadásul rosszul voltam, nem volt levegő és nem is ettem túl sokat előtte.. Aztán felolvasták Suz nevét.. és mindjárt jobban éreztem magam. :) Próbálkoztam a fényképezésével, de sajna pont háttal állt nekem.. Szipp.  Az igazi meglepetés csak eztán jött: felolvasták az én nevem is, mint első helyezett. Hehe.. Igazándiból megdöbbentem, de azért csak elindultam a színpad felé: menet közben Suz nyakába akasztottam a fényképezőgépet. Nos, azt nem tudom, hogy az én kezem, vagy a díjátadóé remegett-e jobban.. mindenesetre érdekes érzés volt. Nyertünk. :D (Megjegyzem, nálam Suz bentoja volt a favourit.)

Ami azt illeti, anyum reakciója mindent elárul arról, mennyire fura volt, hogy elvittem az első díjat. Mikor felhívtam és megmondtam neki, hogy nyertem, ennyi kérdezett: „Az meg hogy lehet?”.

A verseny kedvet hozott nekem a főzőcskézéshez, hétfőn így újra készítettem teriyaki csirkét. A japánból alig egy hete hazaért ismerősöm pedig megnyugtatott: ugyanolyan az íze, mint a kinti teriyakinak. Hurrá!

Legközelebb megpróbálok sushit készíteni.. :)

„... szabad csak az, akit szó nem butít, fény nem vakít, se rang, se kincs nem veszteget meg, az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, a látszatot lenézi, meg nem óvja, nincs letagadni, titkolni valója.”

A napokban több dolgon is elgondolkodtam. Először is ott volt az a film, amit Suzzal együtt láttunk a mozikban. Amikor megáll a Föld. Az imdb-n nem értékelték valami nagyra, de szerintem fantasztikus volt. Nem a különféle effektusok miatt, vagy mert gyors és pörgős lett volna (nem igazán volt az..), hanem mert elgondolkodtatott. Akiknek nem tetszett, valószínűleg azok közé az emberek közé tartoznak, akik csak azt látták benne, hogy jött egy földönkívüli és elpusztította volna a világot, na bumm. Hát nem.. Valamiért az emberek képtelenek felfogni, hogy a mostani életvitelünkkel a nekünk rendelt időt lopjuk meg. S ez azért is furcsa, mert az ember többsége örökké akar élni.. de milyen világban akar örökké élni? Egy olyan világban, amiben képtelenség létezni? Emberek kutatják a hosszú élet titkát, de mire fel, ha nem lesz hol élniük? Szerintem gyenge kifogás az, ha valaki úgy érvel: minek védjem a környezetem, ha a többiek sem teszik; őket úgysem tudom megváltoztatni, én meg minek változzam? Néha tényleg vétek a társadalmi kötelék.. vagy a függőség a többi embertől. Ha az olyan emberek, akik az előbbi módon vélekednek, mégis rászánnák magukat a cselekvésre, rádöbbennének, hogy sokkal többen vannak, mint azok, akiket egyáltalán nem foglalkoztat világuk jövője. Végülis, az ember örökké akar élni, de maga alatt ássa a gödröt.. meg persze az utódai alatt. A szülők nem a legjobbat akarják a porontyaiknak? De egy olyan világba szülik őket, ami romokban fog heverni, talán ők maguk nem élik meg ezt, de az utódaik biztosan. Vajon valóban egy, az emberiséget elpusztítani akaró idegen kell ahhoz, hogy észbe kapjunk? Gondolom mindenki járt már olyan helyen, ahol nyugalom volt, csak a természet vette körül. Valahogy a felgyorsult életben ilyenkor meg lehet pihenni és gondolkodni. Amikor írország partján voltunk, annyira tökéletes volt az egész, hogy legszívesebben leültem volna és csak néztem volna a messzeséget.. de persze akkor is rohanni kellett, mert mentünk tovább ezt meg azt megnézni. Azt nem tudom, hogy bírnám-e az örökös nyugalmat, mert a város mégis csak izgalmas és sok az ember, az ember pedig egyre vágyik leginkább: más emberek társaságára. Majd egy emberrel megyek a nyugis helyre.. :D

Azt hiszem, a maradék pénzemen veszek egy szelektív hulladékgyűjtőt, úgyis utálom a kukánkat. :D (és mellesleg olyan vicces, hogy a nagy sz.gy. egy sarokra van tőlünk.. persze mindenkinek fárasztó elcammognia oda..)

Egy vidámabb témára térve..

Japán – Nippon

Karácsony óta állandóan összefutok vele. Sushi ismeretterjesztő műsor a TV-ben, japán nyelvtankönyv, japánban lévő barátok blogja.. hosszú idő óta még animét is néztem! Sikerült kifognom egyet, ami végre tetszett és top10-s lett. :D A sushi film óta állandóan azt érzem, hogy nekem ennem kell olyat. Mázlimra két nappal később volt alkalmam rá. Meglepő volt, hiszen amikor először ettem ilyet, nem nagyon ízlett, most viszont igen finomnak találtam. Egyre jobban kedvet kaptam a japán ételekhez, pedig előtte nem nagyon ugráltam értük. (Onigiriiiit akarok.:D) Sőt, még a zöld teát is sikerült megkedvelnem, természetesen nem simán, hanem gyümölcsízesítéssel. Igaz, így nem az eredeti, de elkezdtem haladni. (Fura, de jobban ízlett, mint a sima gyümi tea).
Ki szeretnék egyszer jutni japánba.. Lehet, hogy az animék révén találkoztam először vele, jó pár évvel ezelőtt, de már nem az érdekel a legjobban. A kultúra, a tájak, a nyelv, a kimonók, a teák, a legyezők, a kaja és a szamurájok.. Ahh.. Még a hagyományos japán ház is nagyon tetszik. Végre lehetne papucs nélkül rohangálni a lakásban. :D

Jane Eyre eset

Tudom, vétkeztem, de ezt olvastam tanulás helyett. Amúgy is felesleges tőrnöm magam, a múltkori ZH-ra halálra tanultam magam és épphogy csak meglett a pontom. 20 kérdésből csak 6 szerepelt az olvasmányokban és a jegyzetben. A többi honnan származott, kérem szépen? Na de mindegy, beszéljünk inkább a könyvről. Nagyon eredeti ötlet, össze van keverve benne ez meg az, kb. olyan, mint az általam 8 évvel ezelőtt írt történet, amiben egyszerre volt egy kis HP egy kis GYU, egy kis SW meg egy kis anime.. Hehe. Na persze az nagyon gagyi volt, ez meg marha jó. :D Olyan könyvet is rég olvastam, ami lekötött volna. (Bocs, de a filoszok nem tudnak mindig lekötni..). Az Elátkozott királyok is lekötött az elején, de a hatodik kötet közepénél már kezdtem megunni. Szóval ez a regény.. hogy is mondjam.. egy alternatív világban játszódik. Pl. lehetséges az időutazás és a rég kihalt állatfajok klónozása, akár házilag is, ugyanakkor nem ismerik amaz alapvető gyümölcsöt, amit mi úgy nevezünk: banán. Az irodalmi regényeknek és költeményeknek iszonyú értékük van, az emberek könyveket hamisítanak, és azon vitatkoznak, vajon ki az eredeti szerzője a Shakespeare-i daraboknak. A Charlotte Brontë által írt Jane Eyre vége pedig különbözik attól, amit mi ismerünk. Arra, hogy miben, nem válaszolnék, nem lövöm le a poént azoknak, akik még esetleg szívesen elolvasnák a könyvet.
Mindenesetre nagyon tetszett és remélem, hogy a folytatását is kiadják magyarul. (Nem mellesleg Tóth Tamás Boldizsár fordította, vagyis a „magyarosítással” nem lehet gond.^^)
Suz, ha vége a rémálomnak és még van kedved olvasni, kölcsönadom, sztem neked is tetszene.